Evidence - Katatonia

3...

A nap dala...szerintem nincs mit hozzáfűznöm :)

Adj hitet és elhiszem neked
hogy élni szebben is lehet
Sok okos megvet és nevet
de te észre se vedd, csak adj hitet!
(...csak adj hitet)

Újra itt, Megújult erővel...

Kedves múltbéli, és jövőbéli olvasónk, aki netán még idetéved. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, újraindul a blog, megnyílik a kripta, hogy újabb információkkal láthassalak el titeket az épp aktuális nem hétköznapi érdeklődési körökből. Remélem Többet tudok nektek nyújtani mint régen, netes naplómat is folytatva magyarázatot adok mindenre! Örülök hogy újra itt lehetek:)

Kedves Szerkesztők, Tagok, Olvasók!

     Az idő múlásával ismét hírt adok magamról. Jelentem hogy élek, és virulok, bár jelentkezésem egyben búcsúlevél ként is szolgál. Ez alatt a majd nem egy év alatt igyekeztem mindenki igényeinek eleget tenni írásaimmal, és kicsit kizökkenteni titeket a hétköznapokból. De most mégis búcsút veszek. És hogy miért? Úgy érzem elfáradtam, hogy nem tudok magamból többet kihozni. Illetve remélhetőleg sikerül helyretennem a magánéletemben összegyűlt gondokat, és emellett nem lennék képes a megfelelő szinten üzemelni az oldalt.
Kedves Szerkesztőim, és egyben a világ legjobb barátai!
Sajnálom, hogy titeket is itt tájékoztatlak, de remélem idővel megértitek, és elfogadjátok a döntésemet. Remélem, tovább viszitek a blogot, és további érdekes dolgokat osztotok meg az olvasókkal.
Tehát Minden jót, és eredményes működést kíván az ő "kis kriptájának": Mr. Mortis Nightmare
Ég veletek, Kedves olvasók...

Kedves olvasók!

Sajnos most egy kisebb szünetet kell tartanom. Az ok? Ez maradjon az én dolgom. a lényeg hogy most épp elég nehéz dolog van az életemben, és úgy érzem többet érdemel ez a blog, minthogy összecsapott dolgokat publikáljak nektek! Kis önterápiás kezelése alatt is kellemes időtöltést, és szép napot kíván:Mr Mortis Nightmare

Melancolia gotica

József Attila- (ŐS PATKÁNY TERJESZT KÓRT...)

Ős patkány terjeszt kórt miköztünk,
a meg nem gondolt gondolat,
belezabál, amit kifőztünk,
s emberből emberbe szalad.
Miatta nem tudja a részeg,
ha kedvét pezsgőbe öli,
hogy iszonyodó kis szegények
üres levesét hörpöli. 

S mert a nemzetekből a szellem
nem facsar nedves jogokat,
hát uj gyalázat egymás ellen
serkenti föl a fajokat.
Az elnyomás csapatban károg,
élő szívre mint dögre száll -
s a földgolyón nyomor szivárog,
mint hülyék orcáján a nyál. 

Lógatják szárnyuk az ínségnek
gombostűjére szúrt nyarak.
Bemásszák lelkünket a gépek,
mint aluvót a bogarak.
Belsőnk odvába bútt a hálás
hűség, a könny lángba pereg -
űzi egymást a bosszuállás
vágya s a lelkiismeret. 

S mint a sakál, mely csillagoknak
fordul kihányni hangjait,
egünkre, hol kinok ragyognak,
a költő hasztalan vonit...
Óh csillagok, ti. Rozsdás, durva
vastőrökül köröskörül
hányszor lelkembe vagytok szúrva -
(itt csak meghalni sikerül.) 

S mégis bízom. Könnyezve intlek,
szép jövőnk, ne légy ily sivár!...
Bízom, hisz mint elődeinket,
karóba nem húznak ma már.
Majd a szabadság békessége
is eljön, finomul a kín -
s minket is elfelednek végre
lugasok csendes árnyain. 

1937. jan.