Kedves olvasók!
Örömmel látom érdeklődéseteket folytatásos novellám iránt! Remélem meghálásom rengeteg izgalommal, borzongással, és izgalommal teli várakozással bizalmatokat! Na akkor vágjunk is bele :)
Örömmel látom érdeklődéseteket folytatásos novellám iránt! Remélem meghálásom rengeteg izgalommal, borzongással, és izgalommal teli várakozással bizalmatokat! Na akkor vágjunk is bele :)
Tél volt… Karácsony másnapján egy vékony, egészségtelenül fehér bőrű nő ült a rendőrség egyik kihallgató szobájában. Fekete hosszú haja eltakarta világoskék szemét. Ott ült tehetetlenül, s próbálta felidézni az előző nap eseményeit, melyek, mint megfejthetetlen talányként szerepelnek elméjében. Hirtelen zajt hall, s a szobába egy kellemes megjelenésű, fiatal rendőr lép be, kezében egy bőrborítású fekete mappával. Leült a lánnyal szembeni székre, letette a mappát, s csak csöndben figyelt. A lány felnézett, s az arcán legördülő könnycseppek, és a szemében tátongó üresség, és kétségbeesés szóra bírta a rendőrt.
-Hölgyem! Azt hiszem, az lenne a legjobb, ha most megnyugodna, és elmondana mindent még egyszer a tegnap történtekről.
Megtörölte könnyektől nedves arcát, kortyolt egyet a kezében szorongatott, már régen kihűlt kávéból, az ajka megrezzent, s a rendőr szemébe nézve kezdte mesélni emlékei foszlányait:
-Elmondtam mindent. Azt sem tudom, miért vagyok itt, és hogyan kerültem ide. A kollégájának is elmondtam már. Csak a családomhoz szeretnék hazamenni. A kisfiam vár. Már biztos hiányzom neki. Tudja fél éves, csodálatos gyermek. Ha felnő, nagy nőfaló lesz belőle. Ragyogott fel a lány arca, ahogyan gyermeke jövőjét tervezgette.
A férfi most kissé érthetetlenül nézett a nőre. Lassan kinyitotta a fekete mappát, melyből fényképek sokaságát vette elő, de a lánynak egyenlőre nem mutatta meg.
-Azt hiszem, nincs miért húznunk egymás idejét! -morgott rá a lányra határozott hangon a férfi. Nem kell megjátszania magát, tudjuk, hogy mi történt.
A nő értetlenül bámul a férfire, aki átcsúsztatja a képeket az asztal nőhöz közelebbi felére. Megnézi a képeket. Hirtelen, mint ahogy a vihar támad a tengeren, úgy tör elő a lányból a sírás. Felugrik a székből, ordít, sír.
-Nyugodjon meg hölgyem! – kiált fel a rendőr, miközben segítséget hív.
-Mit tettek a családommal? Ki tette ezt? Azonnal látnom kell őket! Engedjenek!
S amikor a nőt sikerült lefogniuk, leültették újra a székbe.
-Ez nem lehet az én Fiam! Azonnal látni akarom őket!
A lány megnézi újra a képeket, melyen a férje és gyermeke vérbe fagyott teteme volt látható...
-Hölgyem! Azt hiszem, az lenne a legjobb, ha most megnyugodna, és elmondana mindent még egyszer a tegnap történtekről.
Megtörölte könnyektől nedves arcát, kortyolt egyet a kezében szorongatott, már régen kihűlt kávéból, az ajka megrezzent, s a rendőr szemébe nézve kezdte mesélni emlékei foszlányait:
-Elmondtam mindent. Azt sem tudom, miért vagyok itt, és hogyan kerültem ide. A kollégájának is elmondtam már. Csak a családomhoz szeretnék hazamenni. A kisfiam vár. Már biztos hiányzom neki. Tudja fél éves, csodálatos gyermek. Ha felnő, nagy nőfaló lesz belőle. Ragyogott fel a lány arca, ahogyan gyermeke jövőjét tervezgette.
A férfi most kissé érthetetlenül nézett a nőre. Lassan kinyitotta a fekete mappát, melyből fényképek sokaságát vette elő, de a lánynak egyenlőre nem mutatta meg.
-Azt hiszem, nincs miért húznunk egymás idejét! -morgott rá a lányra határozott hangon a férfi. Nem kell megjátszania magát, tudjuk, hogy mi történt.
A nő értetlenül bámul a férfire, aki átcsúsztatja a képeket az asztal nőhöz közelebbi felére. Megnézi a képeket. Hirtelen, mint ahogy a vihar támad a tengeren, úgy tör elő a lányból a sírás. Felugrik a székből, ordít, sír.
-Nyugodjon meg hölgyem! – kiált fel a rendőr, miközben segítséget hív.
-Mit tettek a családommal? Ki tette ezt? Azonnal látnom kell őket! Engedjenek!
S amikor a nőt sikerült lefogniuk, leültették újra a székbe.
-Ez nem lehet az én Fiam! Azonnal látni akarom őket!
A lány megnézi újra a képeket, melyen a férje és gyermeke vérbe fagyott teteme volt látható...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése